A klíma- és ökológiai válság megoldásának egyik kulcsa, hogy mindennapi döntéseinket tudatosan hozzuk meg. Ehhez rengeteg odafigyelés és tanulás kell, de néha elég, ha csak felelevenítünk olyan tudásokat, melyekkel egyszer még/már rendelkeztünk. Ezen gondolat nyomán egyre többen ismerik fel az edukáció és a szemléletformálás fontosságát – ezt célozza a Paksi Atomerőmű Alkotó Energia programja is, melyet Iványi Krisztina, az erőmű kommunikációs főszakértője álmodott meg.

Podcastunkban a programról, de sokkal inkább a mögötte lévő szellemiségről beszélgettünk Krisztinával. Ahogy az adásból kiderül, vendégem nem csak munkája során szentel nagy figyelmet a fenntarthatósági kérdéseknek: permakultúrás módszerekkel biokertészkedik, törekszik a részleges önellátás megvalósítására, zero waste módon készíti ételeit, kapszulagardróbból öltözködik, és úgy általában élete minden területén igyekszik egyszerűen és tudatosan élni.

Mint meséli, ez számára nem is új keletű dolog, sokkal inkább családi örökség. Azonban míg egykor a szükség szorította rá az embereket a tudatos, takarékos életmódra, addig ma a fenntarthatóság követeli meg, hogy ne pazaroljunk. A feladat pedig adott, hiszen ameddig a túlélés múlt rajta, mindenki tudta, hogy miként ossza be a rendelkezésre álló erőforrásokat. Az elmúlt jó néhány évtizedben, a fogyasztói kultúra széles körű elterjedésével ezek a tudások részben, vagy néhol teljesen elvesztek. Ezek visszaépítésének sikerén is múlik, hogy sikerül-e az emberiségnek megállítania korunk válságait.